1:1 A presbiter a kiválasztott asszonynak és az õ gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
1:2 Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
1:3 Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentõl, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
1:4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
1:5 És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettõl fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
1:6 És ez a szeretet, hogy járjunk az õ parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettõl fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
1:7 Mert sok hitetõ jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitetõ és az antikrisztus.
1:8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
1:9 A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
1:10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
1:11 Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
1:12 Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtõl szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
1:13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nõtestvérednek gyermekei. Ámen.