Sacred Texts  Bible  World Bible  Index  Previous  Next 

Hungarian Bible: Proverbs

1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

1:2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

1:3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

1:4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

1:5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

1:6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

1:7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

1:8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

1:9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

1:10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

1:11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

1:12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

1:13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

1:14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

1:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

1:16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

1:17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

1:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

1:19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

1:20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

1:21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

1:22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

1:23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

1:24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

1:25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

1:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

1:27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

1:28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

1:29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

1:30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

1:31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

1:32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

1:33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

2:1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2:2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

2:3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

2:4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

2:5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

2:6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

2:7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

2:8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

2:9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

2:10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

2:11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

2:12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

2:13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

2:14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

2:15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

2:16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

2:17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

2:18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

2:19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

2:20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

2:21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

2:22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.

3:1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

3:2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

3:3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

3:4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

3:5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

3:6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

3:7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

3:8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

3:9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

3:10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

3:11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

3:12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

3:13 Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

3:14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

3:15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

3:16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

3:17 Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

3:18 Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

3:19 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

3:20 Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

3:21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

3:22 És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

3:23 Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

3:24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

3:25 Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

3:26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

3:27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

3:28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

3:29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

3:30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

3:31 Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

3:32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

3:33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

3:34 Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

3:35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

4:1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

4:2 Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

4:3 Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.

4:4 Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

4:5 Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.

4:6 Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.

4:7 A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.

4:8 Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.

4:9 Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

4:10 Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.

4:11 Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.

4:12 Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.

4:13 Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.

4:14 A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.

4:15 Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.

4:16 Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.

4:17 Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.

4:18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.

4:19 Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

4:20 Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.

4:21 Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.

4:22 Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

4:23 Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.

4:24 Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.

4:25 A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.

4:26 Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

4:27 Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

5:1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

5:2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

5:3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

5:4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

5:5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

5:6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

5:7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

5:8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

5:9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

5:10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

5:11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

5:12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

5:13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

5:14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

5:15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

5:16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

5:17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

5:18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

5:19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

5:20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

5:21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

5:22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

5:23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

6:1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

6:2 Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

6:3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

6:4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

6:5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

6:6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

6:7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

6:8 Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.

6:9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

6:10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

6:11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!

6:12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

6:13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

6:14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.

6:15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

6:16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:

6:17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

6:18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

6:19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

6:20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

6:21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.

6:22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

6:23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

6:24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.

6:25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

6:26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!

6:27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

6:28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

6:29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

6:30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

6:31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

6:32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

6:33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.

6:34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

6:35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

7:1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

7:2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

7:3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

7:4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,

7:5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.

7:6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7:7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

7:8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,

7:9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

7:10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

7:11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

7:12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

7:13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

7:14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

7:15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

7:16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.

7:17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

7:18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

7:19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

7:20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.

7:21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.

7:22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

7:23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

7:24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

7:25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

7:26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

7:27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

8:1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

8:2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

8:3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

8:4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

8:5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

8:6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

8:7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8:8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

8:9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

8:10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

8:11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

8:12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

8:13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

8:14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

8:15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

8:16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

8:17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

8:18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

8:19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

8:20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

8:21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

8:22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

8:23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

8:24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

8:25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

8:26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

8:27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

8:28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

8:29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

8:30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

8:31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

8:32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

8:33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

8:34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

8:35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

8:36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

9:1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

9:2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

9:3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

9:4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

9:5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

9:6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

9:7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

9:8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9:9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

9:10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

9:11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

9:12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

9:13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

9:14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

9:15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

9:16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

9:17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

9:18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!

10:1 Salamon bölcs mondásai. a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.

10:2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

10:3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

10:4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

10:5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.

10:6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.

10:7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.

10:8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.

10:9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.

10:10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.

10:11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.

10:12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

10:13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]

10:14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.

10:15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.

10:16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.

10:17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

10:18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

10:19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

10:20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.

10:21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

10:22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.

10:23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]

10:24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.

10:25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

10:26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.

10:27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

10:28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

10:29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.

10:30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.

10:31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

10:32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.

11:1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

11:2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

11:3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

11:4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

11:5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

11:6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

11:7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.

11:8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.

11:9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

11:10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

11:11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

11:12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

11:13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.

11:14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

11:15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.

11:16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

11:17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

11:18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.

11:19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].

11:20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.

11:21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

11:22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.

11:23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

11:24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.

11:25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

11:26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].

11:27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.

11:28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

11:29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.

11:30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

11:31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]

12:1 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.

12:2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

12:3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.

12:4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

12:5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

12:6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

12:7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.

12:8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.

12:9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

12:10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

12:11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

12:12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

12:13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

12:14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

12:15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

12:16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

12:17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

12:18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

12:19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

12:20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

12:21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.

12:22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

12:23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.

12:24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

12:25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.

12:26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

12:27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.

12:28 

13:1 A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

13:2 A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

13:3 A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

13:4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

13:5 A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.

13:6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.

13:7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

13:8 Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

13:9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

13:10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

13:11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]

13:12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

13:13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

13:14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

13:15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

13:16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.

13:17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

13:18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

13:19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

13:20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

13:21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]

13:22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

13:23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

13:24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.

13:25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.

14:1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

14:2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

14:3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

14:4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

14:5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

14:6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

14:7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

14:8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

14:9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

14:10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

14:11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

14:12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

14:13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14:14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

14:15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

14:16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

14:17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.

14:18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

14:19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

14:20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

14:21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

14:22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

14:23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

14:24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

14:25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

14:26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

14:27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

14:28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

14:29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

14:30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

14:31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

14:32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

14:33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

14:34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

14:35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.

15:1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

15:2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

15:3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

15:4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

15:5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

15:6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

15:7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

15:8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

15:9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

15:10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

15:11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

15:12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.

15:13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

15:14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

15:15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]

15:16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

15:17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

15:18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

15:19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

15:20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

15:21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

15:22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

15:23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

15:24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

15:25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

15:26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

15:27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

15:28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

15:29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

15:30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.

15:31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

15:32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

15:33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

16:1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

16:2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

16:3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

16:4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

16:5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

16:6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

16:7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

16:8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

16:9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

16:10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.

16:11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.

16:12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.

16:13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

16:14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

16:15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.

16:16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

16:17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.

16:18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.

16:19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

16:20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

16:21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

16:22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

16:23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.

16:24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

16:25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.

16:26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.

16:27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;

16:28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

16:29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.

16:30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

16:31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

16:32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

16:33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

17:1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

17:2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

17:3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

17:4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

17:5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

17:6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

17:7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

17:8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

17:9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

17:10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

17:11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

17:12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.

17:13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

17:14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.

17:15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.

17:16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

17:17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

17:18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.

17:19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

17:20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

17:21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

17:22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

17:23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.

17:24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.

17:25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.

17:26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

17:27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.

17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

18:1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

18:2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

18:3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

18:4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

18:5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

18:6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

18:7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

18:8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

18:9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

18:10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

18:11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

18:12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

18:13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

18:14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

18:15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

18:16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

18:17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

18:18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

18:19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

18:20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

18:21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

18:22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

18:23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

18:24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

19:1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.

19:2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.

19:3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.

19:4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.

19:5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

19:6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.

19:7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.

19:8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.

19:9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

19:10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

19:11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

19:12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.

19:13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.

19:14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

19:15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

19:16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

19:17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.

19:18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.

19:19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]

19:20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

19:21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

19:22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

19:23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

19:24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

19:25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

19:26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.

19:27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.

19:28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

19:29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

20:1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

20:2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

20:3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

20:4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

20:5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

20:6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

20:7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

20:8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

20:9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

20:10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

20:11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

20:12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.

20:13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

20:14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

20:15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

20:16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

20:17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

20:18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

20:19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

20:20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

20:21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

20:22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

20:23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

20:24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

20:25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

20:26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

20:27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

20:28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

20:29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

20:30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.

21:1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

21:2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

21:3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

21:4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

21:5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

21:6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

21:7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

21:8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

21:9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

21:10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

21:11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

21:12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

21:13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

21:14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

21:15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

21:16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

21:17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

21:18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

21:19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

21:20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21:21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

21:22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

21:23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

21:24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

21:25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

21:26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

21:27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

21:28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

21:29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

21:30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

21:31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

22:1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

22:2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

22:3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

22:4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

22:5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

22:6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

22:7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

22:8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

22:9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

22:10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

22:11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

22:12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

22:13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

22:14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

22:15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

22:16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

22:17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

22:18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

22:19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

22:20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

22:21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22:22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

22:23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

22:24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

22:25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

22:26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

22:27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

22:28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

22:29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

23:1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.

23:2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

23:3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.

23:4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.

23:5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!

23:6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;

23:7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

23:8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

23:9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

23:10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

23:11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!

23:12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

23:13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.

23:14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.

23:15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

23:16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

23:17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;

23:18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

23:19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

23:20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

23:21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

23:22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

23:23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

23:24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.

23:25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.

23:26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.

23:27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

23:28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

23:29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

23:30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

23:31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,

23:32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

23:33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

23:34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

23:35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

24:1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.

24:2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.

24:3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.

24:4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.

24:5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.

24:6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

24:7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.

24:8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.

24:9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.

24:10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

24:11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

24:12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.

24:13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

24:14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

24:15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!

24:16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

24:17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

24:18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]

24:19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

24:20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

24:21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.

24:22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

24:23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

24:24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

24:25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

24:26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

24:27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.

24:28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?

24:29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.

24:30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

24:31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.

24:32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:

24:33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

24:34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

25:1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

25:2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

25:3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

25:4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

25:5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.

25:6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;

25:7 Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.

25:8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

25:9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

25:10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

25:11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!

25:12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.

25:13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.

25:14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

25:15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

25:16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

25:17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.

25:18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

25:19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

25:20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.

25:21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

25:22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

25:23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

25:24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

25:25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.

25:26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.

25:27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?

25:28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!

26:1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

26:2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

26:3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

26:4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

26:5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

26:6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

26:7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

26:8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

26:9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

26:10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

26:11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

26:12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

26:13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

26:14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

26:15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

26:16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

26:17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

26:18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

26:19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

26:20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

26:21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

26:22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

26:23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

26:24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

26:25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26:26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

26:27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

26:28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.

27:1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

27:2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

27:3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

27:4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

27:5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

27:6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

27:7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

27:8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

27:9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

27:10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

27:11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

27:12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

27:13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

27:14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

27:15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

27:16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

27:17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

27:18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

27:19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

27:20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

27:21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

27:22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

27:23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

27:24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

27:25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

27:26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

27:27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

28:1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

28:2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

28:3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.

28:4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

28:5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

28:6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

28:7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

28:8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.

28:9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

28:10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

28:11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.

28:12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

28:13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

28:14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.

28:15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.

28:16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

28:17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.

28:18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

28:19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

28:20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

28:21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.

28:22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.

28:23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.

28:24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

28:25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.

28:26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

28:27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

28:28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

29:1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

29:2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

29:3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

29:4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

29:5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

29:6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

29:7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

29:8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

29:9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

29:10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

29:11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

29:12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

29:13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

29:14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

29:15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

29:16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

29:17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

29:18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

29:19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

29:20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

29:21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

29:22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

29:23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

29:24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

29:25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

29:26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

29:27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

30:1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

30:2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

30:3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

30:4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

30:5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

30:6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

30:7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

30:8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

30:9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

30:10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

30:11 [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

30:12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

30:13 [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

30:14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

30:15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

30:16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

30:17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

30:18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

30:19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

30:20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

30:21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

30:22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

30:23 A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

30:24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

30:25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

30:26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

30:27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

30:28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

30:29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

30:30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

30:31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

30:32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

30:33 Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

31:1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

31:2 Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

31:3 Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

31:4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

31:5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

31:6 Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

31:7 Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

31:8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

31:9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

31:10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

31:11 Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

31:12 Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

31:13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

31:14 Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

31:15 Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

31:16 Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

31:17 Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

31:18 Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

31:19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

31:20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

31:21 Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

31:22 Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

31:23 Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

31:24 Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

31:25 Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

31:26 Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

31:27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

31:28 Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

31:29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

31:30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

31:31 Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!